Utolsó kommentek

Címkék

100 (1) 1916 (1) 1945 (1) 1956 (2) 1989 (2) 2. magyar hadsereg (2) 2013 (1) 90-es évek (1) advent (1) anzix (1) bécs (1) bittner jános (1) blue box (1) budapest (6) centenárium (1) che guevara (1) címlapfotó (1) cseh tamás (1) csendélet (1) cserhalmi sára (1) debreceni páros (1) debreziner (1) divatfotó (1) dokumentum (1) don-kanyar (1) drága besúgott barátaim (1) edward j. czerniuk (1) első világháború (1) emigráció (2) emlékezet (2) emlékezetpolitika (1) emlékműszobrászat (2) építészet (1) erdély miklós (2) europeana 1914-1918 (1) évértékelő (1) fekete gyula (1) félmúlt (1) felújítás (1) ferenciek tere (1) festészet (1) film (5) forradalom (2) fortepan (1) fotó (5) fotográfia (3) gasztró (2) grősz józsef (1) gyermekkor (1) háború (2) habsburg ferenc ferdinánd (1) haditudósítás (1) hegyvidék (1) helmut newton (1) hild józsef (1) id konok tamás (2) imbiss (1) im lauf der zeit (1) inszeminator (1) jelek (1) kádár jános (1) kamaszkor (1) kerényi imre (1) kiállítás (3) kinizsi mozi (1) kisképző (1) klasszicizmus (1) kolbász (1) költészet (1) kommunizmus (1) konceptuális művészet (1) koncert (1) könyv (2) kossuth tér (1) közép-európai sors (1) kritika (1) lengyel vicc (1) majomország (1) mandiner poszt (11) márai sándor (2) második világháború (2) máv (1) merénylet (1) mikrotörténelem (1) mobilfotó (1) mozi (2) művészet (4) nagy háború (2) naschmarkt (1) németalföld (1) német megszállás (1) nick cave (1) nyomok (1) örökségvédelem (1) párkányi raab péter (1) pátkai ervin (1) pengő (1) recept (1) régi képtár (1) rendszerváltás (2) stencil graffiti (1) svábhegy (1) szarajevó (1) százpengős (1) szent jobb (1) szépművészeti múzeum (2) sziget 2013 (1) színek (1) szobrászat (4) szocializmus (1) tabán mozi (1) talált pénz (1) társadalom (1) tavasz (1) tolnai világlapja (1) történelem (3) ügynökkérdés (1) vicc (1) wehner tibor (1) weöres sándor (1) willem van aelst (1) wim wenders (1) zene (1) zilahy ágnes (1) Címkefelhő

2013.01.27. 18:00 tauglich

Egy honvédtiszt szemével – fotográfiák a Don-kanyarból

Címkék: kiállítás 2. magyar hadsereg második világháború fotográfia haditudósítás id konok tamás don-kanyar mandiner poszt

id_konok_tamás.jpg

Éppen ezekben a hetekben tekinthető meg a budapesti OSA Archívum Centrális Galériájában az a kiállítás, mely korabeli dokumentumok és fotográfiák másolatainak segítségével, valamint Sára Sándor Pergőtűz című dokumentumfilmjének folyamatos vetítése mellett mutatja be a magyar királyi 2. honvéd hadsereg egy éves történetét, valamint az utókor mai napig egymással időnként élesen szemben álló értelmezéseit. Mindazonáltal a kiállítás kétségkívül legizgalmasabb anyaga az a fekete-fehér és színes felvételekből álló képanyag, melyet id. Konok Tamás, gyalogsági őrnagy, a doni hidfőcsaták idején haditudósítóként kivezényelt századparancsnok készített, s hagyatékából most fia, a neves kortárs magyar festőművész, ifj. Konok Tamás bocsátott a kiállítók rendelkezésére.

Az Index Nagykép rovatában is látható anyag válogatásából is kitűnik, hogy többnyire nem szokványos haditudósító fotográfiákkal állunk szemben. A felvételek egy része sem az akkori propaganda céljainak nem felelt meg, de a háborút követően hosszú éveken át sulykolt, s máig népszerű primitív narratívának is ellentmond, miszerint a magyar megszálló erők katonái en bloc fasiszta agresszorok lettek volna, értsünk ezalatt bármit is. Az egykori honvédtiszt élete fia elbeszéléséből, valamint a kiállításon olvasható rövid ismertetőből bontakozik ki az érdeklődők számára.

Id. Konok Tamás 1898-ban született a felvidéki Kisgaramon, szegény tisztviselő családban. Noha már kisgyermekként megmutatkozik zene iránti tehetsége, a család anyagi helyzete nem teszi lehetővé a művészeti tanulmányok, például a Zeneakadémián történő tanulás finanszírozását, így a korszakra jellemző módon egyenes út vezet az állami alkalmazottak számára minimális anyagi megterhelést jelentő katonai tanulmányokhoz. 1915 és 1919 között elvégzi a kassai császári és királyi gyalogsági hadapródiskolát, majd Budapestre kerül a Ludovikára, ahol 1922-ben avatják hadnaggyá. Néhány éves csapattiszti szolgálatot követően 1928-ban megházasodik és feleségül veszi a korszak egyik legjelentősebb magyar építészének, Sándy Gyulának a lányát. Feleségével Budára költöznek Sándyék Toldy Ferenc utcai házába, ahol Konok számára a polgári és művészi miliő egészen új világokat nyit meg. A fotográfia iránti érdeklődése is ezekben az években alakul ki, nyilván annak is köszönhetően, hogy építész apósa szenvedélyes amatőr fotográfus.

Konok 1937-ben kezd el igazán komolyan foglalkozni a fényképezéssel, megveszi első kisfilmes Leica fényképezőgépét és tagja lesz az Egyesült Magyar Amatőrfényképezők Országos Szövetségének, mely a két világháború közötti magyar fotográfia meghatározó alkotóit is a tagjai között tudja, többek között Balogh Rudolf, Dulovits Jenő és Pécsi József személyében. Konok számára aktív fotográfusi tevékenységet, illetve folyamatos önképzést jelentenek az elkövetkező évek, mígnem 1942 februárjában – immár őrnagyi rangban – a magyar királyi honvédségen belül újonnan felállított haditudósító század egyik parancsnokaként kerül új beosztásba. Amatőr fotográfusi szenvedélyét ekkor már katonai hivatása részeként gyakorolhatja, amire hamarosan háborús körülmények között is alkalma nyílik. A haditudósító századot 1942 júniusában küldik ki a keleti frontra, hogy dokumentálja a Don folyó körzetébe vezényelt 2. magyar hadsereg harci cselekményeit, illetve mindennapjait. A frontra induló alakulat budai Vérmezőn megtartott szemléjét a korabeli filmhíradó felvételei is őrzik.



A haditudósító század fél éven keresztül szolgál a fronton, mígnem decemberben, az egyre vészjóslóbb jelek közepette haza nem rendelik őket, így az alakulat a 2. magyar hadsereg 1943 januári megsemmisülésének már nem lesz közvetlen részese és tanúja.

Ugyanakkor Konok Tamás több száz fekete-fehér, valamint színes felvételből álló hagyatéka meghatározó és egészen sajátos kordokumentuma a doni hidfőcsaták idején lezajlott történéseknek. A haditudósító őrnagy – nyilván beosztásának és életkorának köszönhetően – viszonylag kevés közvetlen harci cselekményt örökít meg, ezzel szemben annál több pillanatot láthatunk a honvédek és a civil lakosság életéből, az arcvonal mögötti élet mindennapjaiból. Olykor szubjektív témaválasztásai, valamint a korszak újszerű fotográfiai törekvéseit magán viselő kompozíciós megoldásai szinte tapintható közelségbe hozzák az eseményeket, melyek néhány kivételtől eltekintve ritkán követik a propagandisztikus célokat szolgáló idealizáló formai eszközöket. A fotók témaválasztásában és megfogalmazásában egyszerre ismerhetünk rá a kötelességét teljesítő katonatiszt és a témára, mint autonóm fotográfiai eszközre koncentráló alkotó szemléletmódját. Konok Tamás a háború elborzasztó momentumai helyett sokkal inkább fókuszál a tájra, a természet változásaira és a háborút ilyen-olyan módon túlélni próbáló ember – legyen az katona, hadifogoly, vagy civil – hétköznapjaira.

id_konok_tamás_2.jpgid_konok_tamás_4.jpgid_konok_tamás_3.jpg

id_konok_tamás_5.jpg

1943 májusában a frontot megjárt haditudósítók munkáiból reprezentatív kiállítás nyílik a pesti Vígadóban. Szobrok, festmények és grafikák mellett számos fotót is kiállítanak, köztük Konok Tamás orosz civilek és hadifoglyok portréit ábrázoló nagyméretű tablóját, melyet képaláírása miatt – Ezek ellen harcoltunk – napokon belül eltávolítanak a kiállításról. Persze ismerve a partizán harcmodort és a Vörös Hadsereg jelentős harcértékét, a címadás inkább tekinthető a magyar honvédtisztben rejlő alkotó humánus alkatának, mintsem valamiféle kódolt szovjetbarát krédónak. Külön érdekesség, hogy a Vígadóbeli kiállítás megnyitójának eseményét ugyancsak megtaláltam egy korabeli filmhíradó anyagában, melynek utolsó néhány másodpercében az inkriminált tabló is feltűnik.

Konok 1944 januárjától a Győrben állomásozó 16. honvéd gyalogezred egyik zászlóaljának parancsnoka lesz, majd a német megszállás után ismét a keleti frontra vezénylik. Szálasi Ferenc hatalomra kerülését követően nem hajandó esküt tenni a nemzetvezetőre, ezért távollétében a nyilasok halálra ítélik. Ennek ellenére továbbra is részt vesz a harcokban és 1945 januárjában nagyjából kétszáz fős alakulatával átáll az oroszokhoz, majd ezt követően Debrecenben felajánlja szolgálatait az ideiglenes nemzeti kormány hadseregének.

A háború után visszatér Győrbe, ahol városparancsnok lesz, majd amikor nem hajlandó belépni a kommunista pártba, 1947-ben teljes nyugdíjmegvonás mellett elbocsájtják. Ötven évesen ipariskolát végez, ahol fotográfus mestervizsgát tesz. Végül  a szövetkezetesítések mellett csak igen szerény jövedelmet biztosító magán fényképészműtermet nyit. Néhány tucat, ebben az időszakban készített felvételét a Magyar Fotográfiai Múzeum is őrzi, melyekre ide kattintva lehet rákeresni.

Id. Konok Tamás néhány évvel nyugdíjba vonulását követően, 1971-ben hunyt el.


Írásom szerkesztett változata először a Mandiner blogon jelent meg. Az illusztrációhoz használt képanyag az Index Nagyképről származik.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://tauglich.blog.hu/api/trackback/id/tr835026336

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.