Utolsó kommentek

Címkék

100 (1) 1916 (1) 1945 (1) 1956 (2) 1989 (2) 2. magyar hadsereg (2) 2013 (1) 90-es évek (1) advent (1) anzix (1) bécs (1) bittner jános (1) blue box (1) budapest (6) centenárium (1) che guevara (1) címlapfotó (1) cseh tamás (1) csendélet (1) cserhalmi sára (1) debreceni páros (1) debreziner (1) divatfotó (1) dokumentum (1) don-kanyar (1) drága besúgott barátaim (1) edward j. czerniuk (1) első világháború (1) emigráció (2) emlékezet (2) emlékezetpolitika (1) emlékműszobrászat (2) építészet (1) erdély miklós (2) europeana 1914-1918 (1) évértékelő (1) fekete gyula (1) félmúlt (1) felújítás (1) ferenciek tere (1) festészet (1) film (5) forradalom (2) fortepan (1) fotó (5) fotográfia (3) gasztró (2) grősz józsef (1) gyermekkor (1) háború (2) habsburg ferenc ferdinánd (1) haditudósítás (1) hegyvidék (1) helmut newton (1) hild józsef (1) id konok tamás (2) imbiss (1) im lauf der zeit (1) inszeminator (1) jelek (1) kádár jános (1) kamaszkor (1) kerényi imre (1) kiállítás (3) kinizsi mozi (1) kisképző (1) klasszicizmus (1) kolbász (1) költészet (1) kommunizmus (1) konceptuális művészet (1) koncert (1) könyv (2) kossuth tér (1) közép-európai sors (1) kritika (1) lengyel vicc (1) majomország (1) mandiner poszt (11) márai sándor (2) második világháború (2) máv (1) merénylet (1) mikrotörténelem (1) mobilfotó (1) mozi (2) művészet (4) nagy háború (2) naschmarkt (1) németalföld (1) német megszállás (1) nick cave (1) nyomok (1) örökségvédelem (1) párkányi raab péter (1) pátkai ervin (1) pengő (1) recept (1) régi képtár (1) rendszerváltás (2) stencil graffiti (1) svábhegy (1) szarajevó (1) százpengős (1) szent jobb (1) szépművészeti múzeum (2) sziget 2013 (1) színek (1) szobrászat (4) szocializmus (1) tabán mozi (1) talált pénz (1) társadalom (1) tavasz (1) tolnai világlapja (1) történelem (3) ügynökkérdés (1) vicc (1) wehner tibor (1) weöres sándor (1) willem van aelst (1) wim wenders (1) zene (1) zilahy ágnes (1) Címkefelhő

2013.07.30. 15:35 tauglich

Az idő sodrában

Címkék: film wim wenders im lauf der zeit

im_lauf_der_zeit.jpg


részlet egy kiállítás megnyitóbeszédéből

    Ha jól számolom, pontosan tizenhat éve annak, hogy egy intenzíven átmulatott éjszaka utáni másnapon, egy meleg tavaszi vasárnap délután alkalmával T. barátommal és néhány további közös baráttal, valamint barátnővel egy vhs-lejátszón T. szüleinek kellemesen hűvös lakásában megnéztük Wim Wenders 1976-ban forgatott fekete-fehér filmjét, az Im Lauf der Zeit-et. A film hivatalos és szerintem nem túl találó magyar címe Az idő múlása, amelyet személy szerint talán inkább úgy fordítanék, hogy Az idő sodrában, hiszen jóval többről van benne szó, mint az idő passzív elmúlásáról és eltöltéséről.  A filmben egy bizonyos Bruno szakadt teherautójával járja az akkori Nyugat-Németország keleti határvidékét, és vetítőgépeket javít az ottani kisvárosok és falvak mozijaiban. A történet  elején Bruno utazótársra is talál, a bogárhátú Volkswagenjével amolyan virtusból egyenesen egy nagy folyóba hajtó Robert személyében, akit nemrég hagyott el felesége. Robert csuromvizesen, kezében egy kis kofferrel maga mögöt tudva folyóban elsüllyedő bogárhátúját, kikászálódik a partra, majd a két férfi véletlen találkozásával néhány napos közös utazás veszi kezdetét, melynek során feltárul a két ember személyisége, belső útkeresése, valamint a háború után kettészakított Németország különös skizofréniája.

    Ez a film egy utazós film. Amolyan road movie, melyben azonban a klasszikus és megszokott történetmeséléssel szemben többnyire látszólag jelentéktelen dolgok történnek. Hosszan kitartott monoton snitteket látunk és gyönyörűen komponált fekete-fehér képeket, valamint a táj állandó változását, mely változások (a szikrázó napsütés és az eső, a nappalok és az éjszakák, a hegyek és a síkságok, a sivár és unalmas országutak és a váltakozó folyóvölgyek, valamint a keleti határvidék Isten háta mögötti lepattant kis városkái és ipari tájai) jelekként hagynak nyomot a két férfival együtt utazó néző tudatában, hiszen utazunk, látszólag nincsen sok időnk az elmélyült és hosszú töprengésre, ugyanakkor mégis.

    Ugyanakkor mégis, hiszen miről szólhat egy látszólag céltalan utazás, ha nem arról, hogy megtaláljuk önmagunkat, hogy megtaláljuk helyünket a korban és abban a világban, amiben élünk és amire folyamatosan reflektálunk. Hogy mindazt az élményt, amit az utazás során magunkba fogadunk, az idő sodrában koherens gondolatokká, valamint képekké alakítsuk.

    Hogy végül nyomot hagyjunk magunk után.

    Az idő sodrában, ahogyan önkényesen fordítottam magyarra a német címet. Akárcsak a képzőművészeti alkotás aktusa, a jel- és nyomhagyás ősi szándéka, mely évezredek óta szorosan összefügg az idővel és az emberrel. Hiszen minden alkotó ember gondolkodik az időről és minden művészeti ág gyökere valójában az időben keresendő. Az alkotás aktusa, illetve a nyomhagyás szándéka, ti. hogy nyomot akarunk hagyni magunk után, mind-mind az idő múlásával, sodró lendületével, a múlandóság, illetve az elmúlás tudatával rokonítható és hozható szoros összefüggésbe.




Im Lauf der Zeit

fekete-fehér német filmdráma, 168 perc, 1976 

rendező, forgatókönyvíró: Wim Wenders
operatőr: Robby Müller
vágó: Peter Przygodda
zene: Improved Sound Limited

főszereplők:
Rüdiger Vogler (Bruno Winter)
Hanns Zischler (Robert Lander)

további infók: 
http://de.wikipedia.org/wiki/Im_Lauf_der_Zeit
http://www.imdb.com/title/tt0073152/


7 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://tauglich.blog.hu/api/trackback/id/tr545433138

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2013.08.02. 08:08:13

@Mormogi Papa: pünktlich! :)

Úgy egyébként német nyelvterületeken egészen tüchtig imbiss büfék léteznek, bár mára már a török kebabosok jelentős túlsúlyba kerültek velük szemben. Külön gasztrokulturális érdekesség, hogy a kommer évtizedekben majdhogynem a bécsi imbissek őrizték meg egyedüikéntl a hamisítatlan és békebeli debreceni páros (ott debreziner) minőségét és ízvilágát.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2013.08.03. 20:14:23

@tauglich: A héten voltunk Schwechat központjában, ahol (sok egyéb mellett) egy magánplakáton azt olvastuk, hogy valahol
"Eredeti Leopoldsdorfi Langos"-t lehet kapni.
Félreértés kizárva: a háttérben egy echte ungarische Lángos volt látható :-P
(Miközben a Balaton mellett idén a lángossütődék étlapján már megjelent rá egy német szó...)
Lipótfalva :-)))

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2013.08.06. 06:57:49

@Mormogi Papa: érdemes időnként végigböngészni a balatoni éttermek és büfék étlapjainak angol és német tükörfordításait is. Garantált szórakozás az ilyen tikkasztó nyári napokon.

Mormogi Papa · http://iusmurmurandi.blog.hu 2013.08.07. 12:37:31

@tauglich: Erre régebben Pesten is nyílt lehetőségem - ma már ritkán járok étterembe…
:-P

tauglich · http://tauglich.blog.hu/ 2013.08.09. 08:17:21

@Mormogi Papa: pont ezekről írt nemrég a Vinkó a Heti Válaszban egy szellemes kis írást. Ha fent lesz a neten, linkelem.