1989 

október

felszabadulás tér

jégbüfé

még népköztársaság

kisképző

fekete lyuk és tilos az á

orwo np 27

ferenciek tere

fats domino a sportcsarnokban

taxisblokád. tefu feliratú teherautó platóján megafonba delirál egy pulóveres faszi: „tudjuk, merjük, tesszük!”

ugyanitt a következő évben egy augsztusi napon cigarettát felhajtva elcsípem karol wojtyla tekintetét.

nyirkos, ocsmány novemberi este. a párizsi udvar felett az évtized házibulija a kőszeg-lakásban. a lépcsőházban csőröznek a párok, antrénak pedig üvölt a police és a roxanne. a rendőrök kettőkor kezdik meg az oszlatást a gangról.

a következő év nyarán a közeli ibolyában egy szomszédos asztaltársaságtól tudomást szerzünk arról, hogy az országban dúl a fasizmus, állítólag az előszobákban már sorakoznak a becsomagolt bőröndök. közben a honi liberálisok bútoroznak a kommancsokkal, ami sajnos nem menti az első szabadon választott kormány balfaszkodásait és megbocsáthatatlan hibáit. 

még egy év, és a nyári napfelkeltében a szemünk láttára ugyanitt fiatal párt gázol el egy trabant. métereket repülnek, de megússzák. a trabi orra azért szilánkosra törik.

megint egy év, és magyarország miniszterelnöki székébe egy néhai karhatalmista kerül. finom úriember a pápai proligyerekhez képest.

1989

október

majdnem köztársaság 

mindjárt tizenöt vagyok

szevasztok, micisapkás pesti arcok!