Szóval tegnap azt történt, hogy muszáj volt ledolgozni a vasárnapi ebéd utáni horror vacuit, úgyhogy tettem egy rövid sétát a városban, és a nagy szélviharban valahogyan elkeveredtem a Kossuth térre is. A helyzet az, hogy a tér nagyon rendben van. Jók az anyagok, jó a tájépítészet, jók az utcabútorok, teljesen letisztult kortárs cucc lett az egész. Az 56-os emlékhely lejárata pedig egészen megdöbbentő: a lejáró korlátját képező, valódi páncéltörő lövedékekkel átlőtt vaslemezek között lehet majd lejutni a térszint alá. Ez is teljesen kortárs, mindenféle retrográd és patetikus vizuális gondolatot nélkülöző megoldás. Továbbá kifejezetten jót tett J.A. szobrának, hogy kikapták a déli kapu előtti susnyásból és áttették egy jóval exponáltabb helyre, ahol most folyamatosan egymást fotózzák az emberek.
Gyorsjelentésem néhány mobilfotóval megtámogatott fragmentumát lásd alább!
Utolsó kommentek